Győzelem és tragédia: Az Űrrepülőgép-program 1-2. rész


A világ első újrafelhasználható járművei új korszakot harangoztak be az űrutazásban. De az űrrepülőgép-program titkos részét elrejtették a nagyközönség elől. Az űrsiklóknak szép számmal voltak katonai küldetéseik, de nem árulják el, mit csináltak velük.

Az űrsikló drámaian megváltoztatta az erőegyensúlyt a hidegháborúban. A space shuttle a valaha épített legikonikusabb űrjármű marad majdnem négy évtizeddel az első útja után is.

1981-től állt szolgálatba a NASA öt űrsiklója és azóta több mint 130 alkalommal álltak Föld körüli pályára.
A flotta tagjai név szerint:

  • Az első űrsikló az Enterprise volt, amely csak tesztelési célra épült, űrrepülést nem hajtottak végre vele.
  • A Columbia volt az első repülésre alkalmas űrsikló. 1975-ben kezdték el építeni és 1981. április 12-én első repülésével megkezdődött az űrsiklókkal végrehajtott űrrepülőgép-program. 28 repülést hajtott végre, 2003. február 1.-én az STS–107 jelű küldetésről visszatérve megsemmisült.
  • Szintén tesztelés céljából épült meg a második űrsikló, a Challenger. Később űrrepülésre alkalmassá tették és 1983. április 4.-én végre is hajtotta az első küldetését. Összesen 9 repülést teljesített az 1986. január 28-án bekövetkezett katasztrófáig, amikor a felszállást követő 73. másodpercben felrobbant.
  • 1983 novemberében készült el a flotta harmadik tagjaként a Discovery, amely 2011-ig 39 küldetést vitt véghez. A Discovery hajtotta végre a legtöbb különálló repülést az összes eddigi űrhajó közül. Jelenleg a National Air and Space Museum hangárjában van kiállítva.
  • 1985. október 3.-án szállt fel először a negyedik űrsikló, az Atlantis. 33 repülést hajtott végre, utolsó küldetésének teljesítésével zárult le az amerikai űrrepülőgép-program 2011. július 21.-én.
  • Utolsóként megépült amerikai űrrepülőgép az Endeavour volt. A katasztrófában megsemmisült Challenger pótlására készítették el 1991 májusára. 2011. június 1.-ig 25 űrrepülést hajtott végre, ezt követően a California Science Center nevű múzeumba került.

„Ha érzelmi stresszt okoz, hogy pár millió kilogramm robbanószer tetején ülsz, akkor ez nem neked való.”

Jeff Hoffmann asztronauta

A Pentagon a kezdetektől fogva elhatározta, hogy az űrsikló egy hidegháborús eszköz lesz. Az űrrepülőgép végső formáját és méretét a katonai követelmények határozták meg. Emiatt lett a raktér is jóval nagyobb, mint ahogy a NASA eredetileg tervezte.





Az űrrepülőgép-program kihívásai

A keringési pályára állás költségeinek csökkentéséhez a NASA-nak egy újrafelhasználható űrjárművet kellett megalkotnia. Az volt a terv, hogy az űrsikló fellövésével tizedannyiba kerül majd a felszerelések űrbe juttatása.

Egy olyan újrahasználható rakétamotort kellett megépíteni, ami újból és újból keringési pályára tudja tenni az űrsiklót. A NASA korábbi rakétáit minden egyes használat után eldobták.

Az űrsikló főhajtóműveinek annyi energiát kellett előállítaniuk, mint 200.000 családi autónak egyszerre. De nem volt könnyű megbízhatóvá tenni őket, a fejlesztés 10 évig tartott.

„A tesztek során volt néhány robbanás a hatalmas energia miatt.

A határig tolták a rendszereket.”

Jeff Hoffmann asztronauta

De a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az űrrepülőgépek ne olvadjanak meg, amikor visszatérnek a Földre.

Egy 115 tonnás téglaként zuhan az űrből

Ami igazán úttörővé tette az űrsiklót, az a Földre való visszatérés módja. Az űrrepülőgép huszonötszörös hangsebességgel, egy lövedék sebességének kilencszeresével lép be a Föld légkörébe, egy 9000°C hőmérsékletű lökéshullámot létrehozva.

A súrlódás olyan hőt termel, hogy az űrsikló elkezd izzani. Az űrrepülőgép hőálló borításának hőmérséklete eléri az 1600°C-ot, ami majdnem négyszer nagyobb a fémszerkezet olvadáspontjánál.

A forradalmi megoldást a könnyű, de rendkívül törékeny szilikát csempék jelentették, amellyel beborították az űrrepülőt.

Mivel az űrben elhasználnak minden üzemanyagot, így az űrsikló szárnyain múlik, hogy a pilóták hazavitorlázzanak.

„Amikor először meghallottam, azt hittem, viccelnek. Ez ki van zárva!”

Milt Heflin, repülésirányító

„Halálra voltam rémülve kísérleti pilótaként. Nagyon reméltem, hogy jól végezték el a számításokat.

Nagy kihívás volt, hogy repülés közben egész idő alatt remegett minden.”

Charles Justin, pilóta
Az űrrepülő-program keretében egy Boeing 747-esről engedték el a Columbia űrsiklót 1982 áprilisában Mexikóban
Az űrrepülő-program keretében egy Boeing 747-esről engedték el a Columbia űrsiklót 1982 áprilisában Mexikóban

Katasztrófák

„Aki egy rakétán ül és egy kicsit sem aggódik vagy fél – az nem érti, hogy mi is történik.”

Dick Covey asztronauta

Milliók nézték élő adásban, amit a legénység családtagjai a helyszínen: tizedik küldetésén az indítást követő 73. másodpercben a Challenger
30 km magasan egy robbanás következtében darabjaira szakadt. A balesetet követő vizsgálat megállapította, hogy a jobb oldali gyorsítórakéta egyik elégtelen tömítése vezetett robbanáshoz és a héttagú legénység elvesztéséhez.

„Volt egy kis elektrosztatikus zaj. Odanéztem, és egy tűzgolyót láttam a képernyőn.”

Dick Covey asztronauta
A Challenger az indítóállványon 1984 február 11-én
A Challenger az indítóállványon 1984 február 11-én

A tragédia után a flottát eltiltották a repüléstől, az amerikai űrrepülőgép-program csak több mint kétéves szünet után, 1988. szeptember 29-én folytatódott az STS–26 küldetéssel.

2003. január 16.-án indult az amerikai űrrepülőgép-program 113. küldetése, az STS–107. Ez volt a Columbia űrsikló 28. repülése.

Az indítás során a külső üzemanyagtartályról leváló szigetelőhab egy darabja nekicsapódott az űrrepülőgép bal szárnyának. Emiatt olyan mértékben megsérült a hővédelem, hogy a légtérbe való visszatéréskor a Columbia szárnyának fémszerkezete megolvadt és az űrsikló körülbelül 60 kilométeres magasságban darabokra szakadt.
Héttagú legénysége a katasztrófa során életét vesztette.

A hidegháború hősei

A Challenger katasztrófa nem jelentette az űrrepülőgépek végét: hamarosan az Egyesült Államok rájött, hogy Oroszországnak is van egy.

És a NASA űrsiklóira van szükség, hogy legyőzzék őket.





Az oroszok számára egyértelmű volt, hogy az űrsikló komoly katonai előnyt jelent az USA számára. Azt feltételezték, hogy ez a gép képes lesz bombát dobni Moszkvára még az előtt, hogy a szovjet védelem bármit is tehetne.

Ronald Reagan elnök terve az volt, hogy a NASA űrrepülőgép-programjával egy rakétavédelmi pajzsot telepít az űrbe. Ha Reagan terve működik, az elsöprő stratégia előnyt jelent az Egyesült Államoknak, ezért a szovjeteknek cselekedniük kellett:

1988. november 15-én az oroszok keringési pályára állították az egyik saját űrsiklójukat, a Burant. Az amerikaiak megdöbbenve látták, hogy jobb, mint az övék: távirányítással tudott repülni és több mindent tudott az űrbe szállítani.

„Ami igazán lenyűgözött engem, hogy legénység nélkül repült. Ez valóban jelentős volt.”

Milt Heftin repülésirányító

„Láttuk, hogy miket csináltak és azt gondoltuk: hűű, ez elég ügyes! Nekünk is kellene egy ilyen járművet terveznünk!”

Wayne Hale űrprogram-igazgató

Az oroszok próbáltak ugyan lépést tartani, de a Szovjetunió pénzügyileg összeomlott. Úgy tervezték, hogy öt gépből álló flottát építenek, de ebből csak egyetlen példány készült el. A Buran dicstelenül semmisült meg:
24 évvel az egyetlen repülése után a hanyagul karbantartott bajkonuri hangár ráomlott.

Az Endeavour űrhajósai dolgoznak első űrsikló küldetés alkalmával a Nemzetközi Űrállomáson 1998 decemberében
Az Endeavour űrhajósai dolgoznak első űrsikló küldetés alkalmával a Nemzetközi Űrállomáson 1998 decemberében

Az űrrepülőgép-program a katonai célok helyett igyekezett tudományos áttörést elérni. Pályára állították, majd egy 11 napos összetett küldetéssel helyreállították a meghibásodott Hubble űrtávcsövet. A küldetés sikerén múlt a NASA további űrrepülése is.

A sikeres küldetés ellenére az űrsiklók jövője a ’90-es évekre továbbra is bizonytalan volt, mert a Clinton-kormány túl költségesnek találta az űrrepülőgép-programot és majdnem megszüntették.

A Szovjetunió megszűnése után az oroszok folyamatosan azzal küzdöttek, hogy keringési pályán tartsák a Mir űrállomást. Az orosz űrprogram támogatás híján a megszűnés szélén állt, ezért elfogadták az USA ajánlatát, miszerint űrsikló-küldetéseket indítanak a Mir fenntartására, cserébe az amerikaiak kísérleteket végezhetnek az orosz űrállomáson.

Az együttműködéssel a NASA elérte célját és az új évezred elejére készen állt, hogy az űrsikló flotta segítségével 321 km-rel a Föld felett megépítse a 450 tonnás Nemzetközi Űrállomást.

A hidegháború egykori titkos fegyverei a globális együttműködés jelképeiként fejezték be küldetésüket 2011-ben.

Tetszett a film? Oszd meg kérlek másokkal is: