Egy haditudósító szemével (1. rész)


Az HBO által készített dokumentumfilm néhány fiatal fotóriporter munkáját követi nyomon, akik a világ legveszélyesebb helyeiről tudósítanak.

Több olyan konfliktus zajlik a világban, ahol a helyzet állandóan változik, és a veszély miatt a nagy hírügynökségek nem mernek odamenni. Alig maroknyi fotóriporter van csak, aki vállalja a veszélyt, hogy miközben mindenki más fedezéket keres, ők a fényképezőgépükkel vagy a kamerájukkal dokumentálják a szörnyűségeket.

 

„2008-ban ismertem meg Memo-t Tijuana-ban. A drogháború már elérte a várost, hullottak az emberek.
Együtt kezdtünk forgatni.”
–meséli Eros Hoagland fotóriporter.

 

Dokumentumfilm készítése harci környezetben

A tudósítók úgy értesülnek, valahol a városban lelőttek egy rendőrt. Igyekeznek a helyszínre érni még azelőtt, hogy a rendőrség lezárná a területet.
Viszont túl korán sem jó érkezni, mert akkor még ott vannak a fegyveresek.

 

„Dolgoztam Salvadorban, Guatemalában, Kolumbiában, Mexikóban. Mindenhol elég sokat. Voltam Irakban és Haitin is, amely az egyik legfélelmetesebb hely volt, ahol valaha jártam. Most már évente többször is fotózok Afganisztánban, de Latin-Amerika valamiért mindig visszahúz.
Nem azért vagyok ott, hogy elmondjam, mi történt – hanem hogy megmutassam, én mit láttam. Önök pedig levonják a saját következtetéseiket.”

 

A „csendes fotón” nincs sok esemény vagy mozgás. Nem egy kemény akciófotó, hanem egy nagyon csendes, magányos halál.
Az erőszak a kiindulási pont, hiszen annyira nyilvánvalóan jelen van. Az a kérdés, hogy emellett meg tudják-e mutatni, hogyan élnek az emberek az adott helyen.






Szóba elegyedni a járókelőkkel, taxisokkal, a büféssel – mindez segíthet megérteni a helyzetet. Ezeknek az embereknek nem feltétlenül az egyéni történeteiket próbálja bemutatni, sokkal inkább azt a helyzetet, amiben élnek.

Tetszett a film? Oszd meg kérlek másokkal is:

Válaszd ki a következő filmet: